Ecsetvonások a templom árnyékában – Sikerrel zárult a Németi Református Egyházközség első festőtábora - Képgaléria

Tíz napon át a művészeté volt a főszerep a Szatmár-Németi Református Egyházközségben, ahol első alkalommal szerveztek nyári festőtábort.

A kezdeményezés zárórendezvényét szerdán délután tartották meg a gyülekezeti házban, ahol az érdeklődők az elmúlt napokban készült alkotásokat is megtekinthették.

A táborzáró eseményen és kiállításon a jelenlévőket először a Németi gyülekezet lelkipásztora, Kiss József köszöntötte, aki a hit, a remény és a szeretet fontosságát hangsúlyozta, Pál apostol Korinthusbeliekhez írt első levele 13. részének 13. verse alapján. Mint mondta, tavaly még csak távoli tervként beszélgettek Kovács Emil Lajos presbiterrel arról, hogy akár Szatmárnémetiben, a gyülekezet égisze alatt is lehetne egy olyan tábort szervezni, amely a művészi alkotást és a közösségépítést ötvözi – most pedig örömmel látják, hogy ez valóra vált.

"Nem volt egyszerű megszervezni, de a szeretet, ami áthatotta az egész eseményt, mindent kárpótolt" – fogalmazott a lelkipásztor. Hozzátette: "hálásak mindazoknak, akik segítették a művészek mindennapjait, hiszen a gyülekezet asszonyai a háttérből gondoskodtak arról, hogy az alkotóknak csak a festészetre kelljen koncentrálniuk".

A tábor ötlete Kovács Emil Lajos festőművésztől, a Németi-gyülekezet tagjától származik, aki a kezdeményezés megálmodója és főszervezője is volt.

"Egyházi szervezésű tábor volt, amelynek vezetőjeként én hívtam meg azt a tíz alkotót, akik részt vettek a programban" – mondta hírportálunknak Kovács Emil Lajos. Elárulta, hogy négyen Szatmárnémetiből érkeztek, hatan pedig távolabbról: Szegedről, Aradról, Lugosról, Margittáról és Nagybányáról. A vendégek számára természetesen szállást is biztosítottak.

A festőtábor különlegessége, hogy minden résztvevő két alkotását az egyház tulajdonában hagyta, mintegy hálaként a lehetőségért. Kovács Emil Lajos szerint ez is jelzi, hogy a mostani program csak a kezdet volt: "Úgy hirdettük meg, hogy ez az első ilyen tábor Németiben, ami már önmagában azt sejteti, hogy szeretnénk folytatni. Jó lenne, mert bár a térségben akadnak művészeti táborok, magában a városban nem igazán jellemző az ilyen lehetőség" – fogalmazott.

A tábor tematikája nem volt szigorúan meghatározva, de a helyszín adta magát: az alkotásokon sok esetben visszaköszön a parókia, a templom, vagy a környék jellegzetes részletei. A tíz nap alatt valóban bensőséges, családias légkör alakult ki a résztvevők között, akik reggeltől estig együtt dolgoztak, ismerkedtek és inspirálódtak.

Kovács Emil Lajos úgy véli, az esemény túlmutatott önmagán: "A tábornak volt egyfajta evangelizációs hatása is, hiszen a résztvevők bepillantást nyerhettek a gyülekezet életébe. Emellett annak is örülök, hogy megismerték Szatmárnémetit, ami a visszajelzések szerint szép és élhető városként marad meg bennük" – mondta.

A festőművész azt is hangsúlyozta, hogy egy-egy ilyen program nemcsak a jelenről, hanem a jövőről is szól: "A világ gyorsan változik, és amennyit mi ebből a jelenből meg tudunk örökíteni a vásznon, annak nagy jelentősége lehet a jövő számára is" – emelte ki.

A zárórendezvény végén a jelenlévők megtekintették a tábor során született alkotásokat, majd kötetlen, baráti beszélgetés zárta az eseményt. A szervezők reményüket fejezték ki, hogy a jövőben folytatódhat a Németi Nyári Festőtábor hagyománya.